Nem tegnap volt, mégis élénken emlékszem rá!
Nekem személy szerint sokat jelentettek az iskolaévek, néha úgy érzem, mintha az iskola élne bennem tovább. Nagyon meghatározó volt szinte minden mozzanata, s bár az egésznek a tanulásról és az átadott tudásról kellett volna szólnia, nem hiszem, hogy a logaritmus, a hidrogén kötés vagy a monozigóták szaporodási módja az, amit a mindennapi életben hasznosítok. Inkább néhány tanárnak a hangját, a hangsúlyos mondatát, a tantárgya iránt mutatott szenvedélyét hordozom magamban.
Ha nem lennének meg a bizonyítványaim, nem nagyon tudnám megmondani, hogy melyik évben - miből hányas voltam. Nem emlékszem, de arra emlékszem, amikor egy nagyon szigorú tanár megdicsért és arra is, amikor ugyanaz a tanár érdemtelenül felpofozott és emlékszem arra is, amikor az egész osztály beszekundázott, mert tüntetően mindenki üres dolgozatot adott be egy méltatlan számonkéréskor. Arra is emlékszem, amikor együtt voltunk – az egész osztály – egy nagyon „jól-sikerült-temetésen”, aminek aztán fergeteges buli lett a vége. Igen, erre egészen pontosan emlékszem, de nem emlékszem már a félvezetők minden tulajdonságára és nem tudom végig elmondani a Toldit. Az is előfordul, hogy utána kell néznem néhány helyesírási szabálynak, de az alapok azért megvannak. A család kasszáját én kezelem, és nem okoz különösebb gondot, ha nem késik a „havifix” (mondjuk, itt a négy alapműveleten kívül mást nem nagyon használok). Bizonyos szerzőre, versre, zeneműre, ha váratlanul meghallom, akkor is felkapom a fejem, és ilyenkor nosztalgikusan el is mosolyodom.
De látom, hogy a legtöbb dolog, amit nap mint nap használok, azt menet közben szedtem föl, az élet iskolájában. Onnan -az Alma Materből- emberséget, játékosságot, természetes kíváncsiságot és becsületet hoztam magammal. Pontosabban ez került be akkor a kofferomba. És ami talán még ennél is fontosabb, hogy azóta is a benne van, mert a periódusos rendszer legtöbb eleme, a rendszertani besorolások és -néhány kivétellel- a növények- és állatok latin neve mind-mind kihullott vagy elveszett valahol útközben.
Sok minden változott azóta és vannak dolgok, amik egyáltalán nem változtak. Nehéz megítélni a mai gyerekek és tanítóik viszonyát a tanuláshoz – tanításhoz. Pedig az iskola élete alig változott. Hiszem, hogy ez egy meghatározó időszak az egyiknek és egy nemes hivatás a másiknak. A gyakorlati élethez pedig - ott az élet iskolája.
Vagy ez nem ilyen egyszerű?
0 megjegyzés