Legutóbb Gárdos Péter Hajnali láz című könyvét olvastam. Szokásomtól eltérően majdnem egyszerre faltam be el az egész regényt. Nem mintha annyira izgalmas lett volna – nem krimi vagy kalandregény – de mégis letehetetlennek éreztem. A történet egy szálon fut, szereplő sincs sok benne, mégis annyira kedves és megkapó, hogy valóságos táplálék a szívnek és a léleknek. Hogy miről szól? Szerelmi történet, speciális körülmények között, a háború után, két, svéd kórházban ápolt súlyos állapotban oda került fiatal között, akik az internetes ismerkedés internet nélküli változatát valósították meg anno: a férfi látatlanban küldött 117 fiatal lánynak levelet, hogy megtalálja azt, akibe majd beleszeret és feleségül veheti. Mindezt úgy,
hogy halálos beteg, és tudja, maximum 6 hónapja van hátra. 

Kiknek ajánlom?

Ne olvasd el, ha:

És egy jó tanács: ha élnek még a szüleid, nagyszüleid, kezd el velük beszélgetni a múltjukról minél hamarabb. És írj le mindent, mert el fogod felejteni.



A képet köszönjük Papp Andrásnak

lejegyezte: Szemfény