Nyár és szabadság

Ez a nyár olyan hihetetlen volt. Korábban is imádtam. Nekem a nyár egyet jelent a szabadsággal. A szabadság pedig mindig telis-tele van lehe...

Ez a nyár olyan hihetetlen volt. Korábban is imádtam. Nekem a nyár egyet jelent a szabadsággal. A szabadság pedig mindig telis-tele van lehetőséggel.

Az első és legfontosabb, hogy nincs iskola. Szabadság! De a fölnőttek még dolgoznak. Szuper! Tehát napi legalább nyolc óra igazán szabad. És amúgy is szabad a nyár, mert nem kell nyakig felöltözni, szabad lengén. Szeretem érezni, ahogy a szellő végiglebben a karomon vagy ahogy a nap odacuppant a kikandikáló a bőrömre. Nincs élvezetesebb szerintem, mint beburkolózni az reggeli fuvallatba vagy esti balzsamos levegőbe. Nem kell minden ajtót-ablakot állandóan bezárni;
még este is szabad a nyitott ablak. A hajnali ablak élményének pedig nincs párja: a beözönlő fény, illat és madárdal…. Szabad az esőben sétálni, nem kell tartani a náthától, tüdőgyulladástól, szabad a fűben rohangálni mezítláb, szabad napozni, szabad fürdeni…, annyi minden szabad. És az ember maga is szabad, nem kell menni sehová, nem várnak időre, és nem kell az alkalomhoz megfelelően öltözködni – viselkedni. Nem kell udvariaskodni, nem kell jópofát vágni és nem kell visszafogni magad. Egyszerűen lehet szabad magadnak lenni, olyannak, amilyen igazán vagy.

Talán ettől annyira más a nyári szerelmek íze: szabad, illatos és kalandos… Talán. Ez a nyár pedig különösen titokzatos volt. Lehet, hogy már másképp látom az életet, mint egy éve, az ember olyan sokat tud változni egy teljes év alatt, főleg ha a körülmények is így megváltoznak. És én a nyár legelején azt éltem meg, hogy kapuk nyíltak tágra, lehetőségek, izgalmasabbnál izgalmasabbak áradtak felém és mindenhonnan új és sokat ígérő barátságok kacsintottak rám. Csak ki kellett érte nyújtani a kezem. Szinte minden reggel úgy ébredtem, hogy ha ma felkelek, nem is kell a reggeli, majd jóllakom napsugárral, hiszen a napelemeim feltöltődnek nem is kell más hajtóerő nekem, csak elindulok és begyűjtöm. Begyűjtöm és visszasugárzom a világ nagyszerűségét. Talán két nap vagy három, igen, azt hiszem két vagy három nap indultam így bele a nagyvilágba, aztán megláttam Őt. Elég volt vele két szót váltani és tudtam, hogy itt van az én idei varázslatos nyári nagy kalandom. És csak nőtt a szívemben a varázslatos nyári szerelem, mígnem betöltötte, majd szétfeszítette az egész lényemet. Már többé nem jártam, lebegtem és már tényleg nem kellett ennem, táplált a szerelem, ittam a látványát, a szavait és imádtam, hogy szabadon szárnyalhatok. Egy hét után el kellett utaznia, neki nem volt olyan szabad a nyár, nem maradhatott tovább, de ott volt mindenütt velem, vittem a mobilomban és tudtam, hogy én ott vagyok az övében. Hiányzott és hiányzik a fizikai kontaktus, de a tudat, hogy van, az kitöltött minden hézagot. Most, hogy vége a nyárnak és jönnek a kell-napok, kicsit kopik ez az érzés és nem tudom még hová fog kifutni, de megérte.

Megéltem egy varázslatos nyarat. Nem hiszitek? Ó, ha látnátok az üzenőfalamat…

lejegyezte kedves vendégünk


You Might Also Like

0 megjegyzés