Téli mese (Mark Helprin, könyv: 1983, film: 2014)
„Nem mese az gyermek…”
A könyvet imádtam 30 éve. Hogy ebből filmet lehetne csinálni, azt nem gondoltam volna. Karácsonykor nagyjából láttam a filmet a TV-ben, aztán még kétszer néztem meg, és harmadjára állt össze a kép. Akkor sikerült minden mondatnak, a történet bizonyos szálainak elérnie az agyamhoz vagy a szívemhez. És ez nem a rendező hibája, a filmben időnként finoman, halkan vannak elrejtve vagy megmutatva kérdések, válaszok.
Az élet ilyen. Csak azt sajnos (?) nem nézhetjük meg háromszor, hogy összeálljon a kép teljesen.
Mark Helprin ezt írja: „Sok ember utálja a hősöket.
Kritizáltak azért, ha bátor, őszinte, szerető, intelligens emberek portréját írtam meg. Gyengeségnek és szentimentalizmusnak tartották. Azok az emberek, akik összetévesztik a valódi érzelmeket a szentimentalizmussal, gyávák. Félnek elkötelezni magukat, és így „hűvösek” maradnak egész életükben, amíg meg nem halnak – akkor már valóban kihűlnek.”
Kritizáltak azért, ha bátor, őszinte, szerető, intelligens emberek portréját írtam meg. Gyengeségnek és szentimentalizmusnak tartották. Azok az emberek, akik összetévesztik a valódi érzelmeket a szentimentalizmussal, gyávák. Félnek elkötelezni magukat, és így „hűvösek” maradnak egész életükben, amíg meg nem halnak – akkor már valóban kihűlnek.”
Kedvenc mondatom a filmből, a világ legjobb randizós szövege: „Recseg. A padló.” :)
A filmet az nézze meg, aki:
- kíváncsi és már elgondolkodott azon, hogy mi is a dolga/feladata/célja/értelme, stb az életének?
- akit érdekel, hogy vannak-e sorsszerű találkozások (és nem mindig a szerelem az)
- bozontos szemöldökű Colin Farrel rajongó
- kíváncsi a vicces Men in Black-re (Will Smithre), aki tud 1 perc alatt egyszerre cinikus, gonosz, elfásult, szomorú, aggódó és érző lenni - és végre nincs rajta napszemüveg
- szereti és érti a meséket
- szeretne korcsolyázni vagy lovagolni a befagyott Coheeries-tavon (Hudson-öbölben)
- szereti a karácsony-érzést nem csak karácsonykor átélni.
Ne nézze meg, aki:
- a Szex és New York-féle New Yorkot várja
- nem szereti a telet és a havat
- sose szerette a meséket (még gyerekkorában sem),
- akit a szerelem, csillag, fehér ló, szeretet, fény, meghittség szavakat meghallva kiráz a hideg
- akinél nincs egy darab papírzsepi sem (nekem 3 darabra volt szükségem)
És hogy én mit tanultam a filmből? Legtöbbször fogalmunk sincs, hogy amit teszünk vagy nem, az mások számára mit fog jelenteni. De azért próbáljuk a tőlünk telhető legjobban csinálni a dolgokat. És/vagy legalább kérdezzük meg a másikat… Vagy fordítva: hiába próbáljuk meg a legjobbat tenni, úgysem csak rajtunk múlik, hogy milyen hatással leszünk a másikra, a dolgok folyására vagy a világegyetemre…
Utószó:
Vajon kinek leszek én az ő csodája?
És nekem ki lesz az? Vagy már volt?
0 megjegyzés