A víz sötétkék, sötétzöld, hullámos, sima, leginkább mindenféle. Ha az ember evez benne, feltétlenül figyelnie kell, hogy mindig a hullámokra merőlegesen tartsa a kajakot, különben felborulhat. A magabiztos és gyakorlott úszótudás is elengedhetetlen. Gyönyörű kis eldugott strandokat, öblöket lehet így felfedezni, ahol meg-meg állunk egy kis pihenőre.
A part mentén a víz gyorsan mélyül, mindenütt köves, így elkél a tengeri cipő az éles kövek és a sünök ellen. A sziklák a víz fölött és alatt mindenféle élőlényeket vonzanak, így jól jön a snorkel felszerelés. A víz tiszta és messzire el lehet látni benne: nézhetjük, milyen halak közelítenek, játszhatunk a kis rákocskákkal, vagy csatlakozhatunk egy halrajhoz.
A hatalmas hegyek körben egészen különleges látványt nyújtanak a vízzel együtt: kajakból nézve egyszerre gyönyörködhetünk a tájban, a szigorú, fekete hegyekben, és az ódon kisvárosokban.
Sosincs elviselhetetlen hőség, mert a szél mindig fúj – váratlan esőkre és viharokra azonban a magas hegyek miatt számítani kell. Ha van kedvünk, időnk és lendületünk felmászni ezekre a meredek ormokra – túrabakancs nélkül is működik – csodálatos panorámát élvezhetünk.
A parti sétányok hosszúak és jól kiépítettek, tele falatozóval, padokkal, parkos részekkel vagy éppen bicikli utakkal. Órákon át lehet fel-alá sétálni, közben elfogyaszthatunk egy gigantikus hamburgert, vagy fagylaltot. A hamburgert mindenhol az orrunk előtt sütik, sőt az egyéb, helyi húsételeket is, csak győzzünk választani (a vegetáriánusok nem tudom, mit esznek errefelé, mert a kínálat hús hússal).
Az egyik partközeli sziget maga egy luxusszálloda: a sztárok kedvelt pihenőhelye már több évtizede. Bejutni nem lehet csak úgy, egy földnyelv köti össze a szárazfölddel, de ahogy átérünk rajta, kapu és sorompó fogad, érzékeltetve, hogy illetékteleneknek (nem vendégeknek) tilos az Á.
Az egyik kedvenc országom.


0 megjegyzés