selyemgubanc: vándorló

Bőröndből élek

21:02

Az otthon ott van, ahol megállunk… Dehogy van ott, igazából ebben a történet foszlányban nincsen otthon.

Részlet az életem 35-dik életévének első fejezetéből, ha naplót vezettem volna, valahogy így néztek volna ki a bejegyzések:

2013.02.04 az angol projekt megfeneklett, sürgősen oda kell utaznom, segíteni a helyi vezetőnek kitalálni, hogy üzleti vagy IT oldalról mivel lehet áthidalni a nehézséget, mielőtt a baj még nagyobb lesz…

2013.02.05 londoni út jóváhagyása megérkezett, holnap indulok, este be kell pakolnom az átalakító konnektort, hogy a laptopomat használni tudjam, 3 napi business cucc + egy kényelmes utazós, valami vízhatlan cipő, esernyő na meg persze kabát a ködös, párás, esős idő ellen…

2013.02.06 munka után taxiba ülök, irány a reptér, 1 óra dugózás után, rohanás a biztonsági átvizsgálásra, csak le ne késsem, a következő londoni járat csak 3 óra múlva indul. Sikerül időben feljutni a gépre, a reptéri bomba riadó sem okozott nagyobb fennakadást, csak 1 órás késésben vagyunk. Már a kifutóra kigurulás közben elalszom, a felszállás nem hat meg, gyakoribb mint az autós élményeim…

2013.02.07 Hideg van, nem hoztam aláöltözőt a fehér inghez, le fog fagyni a vesém egész nap a hűvös irodában, ezek az angolok sokkal jobban bírják a hideget, mint én. "Fuck", a kiegészítők is az asztalon maradtak, se fülbevalóm, se karkötőm, se nyakláncom nincs, pedig passzolna a sötét kék fehér cucchoz az a vörös korall gyöngysor, amit nemrég vettem. Legközelebb. Még jó, hogy esernyőm van. Későn végzek, 12 órás nap elé nézek (megint) „otthon” (a szállodában) nem vár senki, pontosabban az otthont már nem tudom definiálni…

2013.02.08 Közben Budapest, csak 2 napra, mert a járatok sehogyan sem passzolnak a munkaidőmhöz, nincs is értelme kipakolni a bőröndből, legcélszerűbb onnan öltözködni, pont úgy mint a rövidebb üzleti utakon…

2013.02.11 Indul a kínai projekt és a tunéziaiak is igénylik a segítséget. Nincs megállás, Anglia után vissza Párizsba majd jöhet Tunis, ott legalább meleg lesz az idő, az is valami…

2013.02.13 Kínai út jóváhagyva, 12,5 órás repülő út lesz egy hét kint tartózkodás. A kabin bőrönd ide nem lesz elég, remélem kényelmes lesz az ágy a hotelben, nincsenek nagy igényeim, de az ágy legyen jó (legalább). Az időeltolódás miatt úgyis szenvedni fogok, de azért mozgat a kínai kultúra és az ételek. Hm, megpróbálok privátban kint maradni néhány napot, hogy egy kicsit beleérezzek a mindennapjaikba.

Hát így. Bőröndből éltem kicsit több mint másfél évig. Röpködtem a világban, szállodáról szállodára, egyik nagyvárosból a másikba. Kívülről vonzó, pörgős, színes kavalkád. Belülről is annak éltem meg sokszor, máskor meg magányosnak, számkivetettnek és korlátozottnak éreztem magam. De ebből a periódusból is rengeteget gyűjtöttem, tanultam. Az időszak lezárása után a bőröndjeim nem csak a nagyvilágban vásárolt cuccokkal voltak tele zsúfolva.

lejegyezte: sziluett

Hát hogy lehetne elengedni?

19:30

Azt mondod, el kéne engednem ezt a kapcsolatot. Azt mondod, túl sokat teszek bele. Rég fel kellett volna adnom, nem ér ennyit ez az egész. De nem tudom elengedni. Értsd meg, nagyon fontos nekem. Miért van ez? Nem tudom, azt tudom, hogy nem engedhetem el. Lehet, hogy ez valahonnan mélyebbről jön… Mondjuk a családomból...

Hogy mit programoztak belém a szüleim? Gondolkoztam rajta. Lehet, hogy ez lenne az oka? Nehéz megmondani. Tudod mit? Leírom neked az egész történetet. Döntsd el te.

Az én apámnak volt egy gyönyörű felesége. Fiatalok voltak, szerelmesek, jól éltek; aztán egyszer csak beütött a krach, kitört a háború és az apámat elvitték munkaszolgálatra. A háborúban minden férfinak mennie kellett, ő is katona volt és a helyzet úgy alakult, hogy Donnál hadifogoly lett. Ott ragadt hat hosszú évig. Borzasztó nehéz hat év volt ez, és csak a remény tartotta életben, hogy egyszer haza jut. Haza, ahol várják. Mire haza jutott, a gyönyörű feleség már más felesége volt. Nem várta meg.
S bár többé nem lettek egymáséi, az apám mégsem eresztette: mikor a halála után az iratait rendezgettem, a fiók legalján, megtaláltam az eltépett esküvői fényképet. Összeragasztottam.

Az anyámnak is volt egy első férje. Nagyon szemrevaló lány volt az anyám, férfiak tekintetében pedig nagyon válogatós, de ha egyszer elkötelezte magát, akkor kitartott. Az első választottja, egy akkoriban igen híres futballista, nem akármilyen partinak számított. Nagy szerelem volt az övék, s bár a férj borzalmasan féltékeny volt és sokszor bántotta, sőt be is zárta anyámat, ő mégis imádta az emberét. A labda kerek és a futballisták élete akkor is nagyon mozgalmas volt, a fiatal férj elszegődött a határon túlra játszani. Bejött a számítás, jöttek a sikerek és szép polgári életet éltek egészen addig, amíg ki nem tört a háború. A háború senkinek nem kegyelmezett és a férjet elvitték a frontra. Anyám, ott maradt egyedül, elkeseredve és a már lezárt határon valahogy visszaszökött, haza, a Mamához. Sem a szétszakított világok sem a háború zűrzavara sem segítette akkor az információáramlást. Anyám nem hallott többet a férjéről. Egész életében sosem tudta meg, hogy mi lett vele: él-e, hal-e.

De az élet ment tovább. Vége lett a háborúnak. Mindketten sodródtak, majd megállapodtak és munkát vállaltak. Ugyanannál a vállalatnál. És összetalálkoztak. Apám és anyám. 39 és 30 évesek voltak és függetlenek, bár az anyám esetében ez sosem volt egyértelmű. Én kopogtattam és akkor összeházasodtak.

Ilyen történettel a hátam mögött azt hiszem, nem csoda, hogy ragaszkodnom a párkapcsolatokhoz, még ha az különösnek tűnik is. Hiszek a párkapcsolatok létjogosultságában és erejében. És hiszem, hogy - bár sohase mond, hogy soha -, ez a lehetőség már többször nem jöhet az én életemben. Ezen a hőfokon, ilyen körülmények között, még viszonylag fiatalon, vagy inkább még nem öregen, már nem adatik meg.

Hát ezért nem tudom elengedni, azt hiszem…

Lejegyezte: egy kedves vendégünk

a kép az eltépett és összeragasztott fotó...

Ha unod az ipari turizmust

20:58

Az utazási irodának, akikkel pár alkalommal beneveztünk egy-egy kalandosabb útra, az a szlogenje, hogy „ha unod az ipari turizmust”. Mit jelent ez? Az ő magyarázatukban annyit, hogy ők nem a kötelező nevezetességeken, a „kipipálós helyeken” rángatnak végig, ahol csak pár fotó erejéig kell kiszállni a légkondicionált buszból, velük nem csak pár órára kell elhagyni az úszómedencés, klimatizált szállodát, hanem bevisznek az adott ország "sűrűjébe". Velük - vallják magukról - megtapasztalható az igazi, helyi életérzés. Ez az én fordításomban annyit tesz, hogy ha igazán vagányak vagyunk, akkor utazzunk velük, mert náluk garantáltan nem számíthatunk sokcsillagos szállásokra és „all inclusive” ellátásra. Már annak is örülhetünk, ha a szállító járműnek van ajtaja és nem kapunk szilikózist az út felvert porától.

Mivel mi igazán bevállalósak vagyunk, nekünk ez nem jelent gondot. De! Higiéniához szokott európai lévén nekem igenis vannak fenntartásaim, így utazás előtt mindent becsomagolok, amiről azt gondolom, hogy megvéd bizonyos helyi élményektől, bármennyire is nem vagyok így autentikus. Vállalom az ipari turista jelzőt.

Tehát, ami garantáltan van nálam, bármilyen kicsi is a csomag:

Oltási könyv – utazás előtt gondosan ellenőrizve, hogy nem járt-e le valamelyik kötelező, de legalábbis ajánlott oltásnak a hatóideje
Pálinka – az utazás minden napjára legalább egy feles mennyiség/fő
Eldobható gumikesztyű – az utazás minden napjára egy pár/fő
Fertőtlenítőszer – nagy kiszerelésű, olyan, ami a baktériumok 99,99%-át elpusztítja
Fertőtlenítő törlőkendő – szintén a 99,99%-os fajta
Folyékony kézfertőtlenítő – minden táskában legalább egy flakon – kis kiszerelés is, hogy a repülőre felszállva se kobozzák el:)
Kisebb műtétek elvégzésére is alkalmas elsősegély csomag
Kisebb patika teljes készlete – probiotikum és hasfogó kereskedelmi mennyiségben – arra az estre ha nem használna a pálinka...
Szúnyogriasztó – ebből egy fajta viszonylag hatásos, aminek a hatóanyaga azonos az amerikai hadsereg jól bejáratott szeréhez, csak sajnos kisebb dózisban, így az eredmény is ...hmm, mondjuk, kicsit más
Hálózsák – ezt gyakorlatilag minden szállodában elő kell venni és legtöbbször nem azért, mert fázunk
Törölköző – a szállás helyek kínálatáról hosszasan tudnék mesélni
Fém bögre - hogy legyen
Úticéltól függően búvárszemüveg pipával – a helyi kölcsönzőkben ezeket biztosan fertőtlenítik és nem csak sós vízzel öblítik le, de nekem vannak fenntartásaim (még ha a sós víz fertőtlenít is:)

Legújabb praktikám, hogy hazafelé indulás előtt is ellenőrzöm a csomagot, hogy semmi olyat ne hozzunk haza, amit nem szeretnénk. Legutóbb – egy kivételesen sokcsillagos szállodában a végső ellenőrzésnél többen kiugráltak a táskából, mikor be akartam csukni. Hat lábuk volt és hosszú csápjaik:) Döntöttem, nem szállítunk potyautast!

Mindezért a kis extra poggyászért és kellemetlenségért cserébe tényleg megkapjuk az ígért élményeket, elérhető áron. Soha nem látott helyeket láthatunk és megismételhetetlen izgalmakban lehet részünk, és hazaérve tényleg vagánynak érezhetjük magunkat, a felejthetetlen kalandjainkat mesélve:)

lejegyezte: fonóművek

Szokatlan tárgyak, amiket magammal viszek nyaralásra

19:54

Sokszor autóval utazom, időnként repülővel, és a

tárgyak furcsasága vagy a furcsa tárgyak mibenléte illetve száma ennek megfelelően változhat.

Nézzük most az autós változatot, mivel repülőn a legtöbb esetben kézipoggyásszal utazom, így ott aztán tényleg meg kell gondolni, mit viszek magammal!

Az én fura tárgyaim az autóban, amik a nyaralásra is velem jönnek:

Ami nincs: GPS! És nem is lesz! A térképet olvasni nem tudó, emberekkel nem kommunikáló, agysejtjeiktől szabadulni akaró embereknek való. Szerintem.
Nagyméretű kukazsák. Tudom, furán hangzik, de jó okom van rá: egyszer egy novemberi kiránduláson, a túra legelső órájában beleestem egy patakba, ami olyan jól sikerült, hogy még a bugyim is vizes lett (és a vastag dzsekim is átázott). Mivel többen mentünk egy autóval, és már elég hideg volt, a helyzetet nem lehetett másképp megoldani, csak úgy, hogy akik velünk jöttek, mind hazamentek velem együtt… többet nem hívtak túrázni… De a lényeg, hogy mivel mindenem vizes volt, úgy kellett keresgélni mindenféle uzsonnás zacskókat meg egyéb nylon foszlányokat, amiket az ülésre tudtunk teríteni. És azóta már történt velem egy hasonló eset, de akkor csak az egész napos zuhogó eső miatt lettünk csuromvizesek.
HVG. És fontos, hogy az első ülésen legyen. Hogy miért? Milliószor álltam már baleset miatt egyik vagy másik autópályán órákat, és amikor már minden körmömet szépen lereszeltem, mindenkivel beszéltem telefonon, akivel akartam, jön az olvasás.
A lovagló felszerelésem. Háát, ennek nem az az oka, hogy mindig készen akarok állni arra, hogy egyszer csak lóra pattanjak, hanem egyszerűen a lakásban nem fér el, így hát a csomagtartóban tartom.
Hólánc télen, nyáron. Hasonló okból, mint a lovagló felszerelés.
Napozógyékény. Miért fura ez? Mert télen-nyáron az autóban van, és nem használom az égvilágon semmire. Egyszer egy volt barátom mondta, hogy mindig tartsak ilyet az autóban, arra az esetre, ha valami elromlik, és alá kell feküdnöm. Hogy én nem feküdnék soha autó alá, az olyan biztos, mint a halál meg az adófizetés, de azért hordom szorgalmasan, ki tudja, hátha egyszer valaki pont erre vágyik.
Egy étkezőtálca az egyik gyorsétteremből… khm... khm… A párom ragaszkodott hozzá, nehogy már csak úgy, kézből együnk az autóban (nem, nem azért, hogy ne morzsázzunk, az csak nekem szempont).

Egyébként minimalista típus vagyok: legyen szó hétvégéről, vagy több hetes útról, abban hiszek, hogy ruhát, cipőt és egyéb tárgyat illetően csak a legszükségesebbeket, legpraktikusabbakat kell magunkkal vinni, és utálom a nagy bőröndöket.

lejegyezte: szemfény

A buddhista wc-csésze: 3 nő esete Finnországban

20:08

Holnap elmegyünk megnézni a finn mocsarat. Mármint nem a péntek-szombat esti vodkázósat, hanem a tajgás-fenyős-nyírfás-mohás-zuzmós őserdővel tarkítottat.

Álomittas felkelés, na ma sem lesz bundáskenyér… De miért áll a WC-ben a víz kicsit magasabban? Ajaj, rossz sejtésem van, láttam én már ilyet – sőt álltam már otthon egyedül hétköznap éjféltájt a WC-pumpával kétségbeesve a fürdőszobában. Kényelmes reggeli (finn rozskenyér, amiből soha nem lehet elég, füstölt lazac – aki szereti a halféléket, leipojusto – azaz fogaink között rendesen nyiszorgós, de nagyon finom „sajtkenyér” – persze lakkahillo-val, azaz mocsári hamvasszeder lekvárral, ahogy kell) majd készülődés az öltözés mellett a mindennapos „ami bemegy, jöjjön is ki” alapon.
De jajj, illetve SEGÍTSÉÉÉÉÉÉÉÉG! Nem megy le a cucc… Sőt, feljebb jött… Most mi lesz????? Három védtelen nő a szörnyekkel szemben! Sehol egy férfi a láthatáron! Erre mégsem kérhetjük meg az egyébként tüneményes 80 éves finn szomszéd bácsit… Katasztrófahelyzetekben jártas hadművelet-irányítóra van szükség, aztán haditervre és fenntartható megoldásra. De sietni kéne, mert nekünk is dolgozik az emésztésünk – most, hogy nem lehet, talán még inkább tettre sarkallva bennünket.

A nők tanácsa határozott (persze ennél sokkal kevésbé határozott stílusban): kell egy WC-pumpa. Itt nincs??? De hát egy háztartásban még Finnországban is (ahol vízkő sincs, olyan tiszta a víz – ennek persze semmi köze a mi problémánkhoz) kellhet egy WC-pumpa. De azért kapni csak lehet! Szóval irány a szupermarket, ott legalább van WC is (természetesen az is bidéfunkciós zuhanyfélével is felszerelve, mint szinte mindenhol).

Először, mint a férfiak, azért megpróbáljuk magunk megkeresni… Nem találjuk… lehet, hogy még sincs itt ilyesmi, mert ilyen csak három magyar nővel (egyikük itt él egy ideje) történhet meg? Na akkor hogy mondják finnül, hogy WC-pumpa? Hmm – úgy hallottuk, hogy úgy kell finn szavakat gyártani, hogy a szó végéhez hozzáteszünk egy i-betűt. Tehát toaletpumpi van? Ajaj, nagyon kedvesen és kissé gyanakodva néz ránk az eladó. Akkor hogy van angolul? Na jó, próbáljuk kézzel-lábbal kiegészíteni a kérdésünket. És van! A nagyobbikat vesszük, szép rozsdabarna a gumija, biztos jó lesz.

Húúú, már félig meg vagyunk mentve. De még csak kéne valami férfias erő, ha már pumpát találtunk, hátha akad egy IzomÚr is, amit be kell önteni a megfelelő helyre, és magától elvégzi a piszkos munkát. Itt előbb a verbális és nemverbális kommunikációnkat félreértve mindenféle tisztítószereket ajánlanak, majd ráakadunk a „mi emberünkre!” Az egyikfélére az van írva, hogy utána öntsünk meleg vizet. A másikon nincs ilyen. Most melyik a jobb? És ha mindkettőt használnánk, hogy biztosra menjünk? De mi van, ha a meleg víz – vagy a hiánya épp nem segít a másikkal együtt? Jó, demokratikusan határozunk, három szavazat szól a mindkét szer megvásárlása mellett. Ja és épp ott van a boltban egy szintén magyar származású munkaerő, aki végre férfi, és ő is el tudja olvasni, mi van ráírva. Ráerősít a döntésünkre, amiben majdnem teljesen megnyugodva, és most már komoly harci eszközökkel felszerelkezve indulunk a katasztrófahelyzet elhárítására.

Azért még előbb önfeledt ellazultsággal használjuk a szupermarket mosdóját – biztos, ami biztos, meg hát ennyi izgalom… Otthon átöltözés csatornatisztítós munkaruhába – a fotók vállalhatatlanok, csak 50 év múlva kerülhetnek elő. Kár, pedig tök jók lennének WC-pumpa és duguláselhárító tisztítószer reklámozására – ha nem lennénk felismerhetők. Ja és előkerült egy munkavédelmi!!! szemüveg is. A smink már reggel megvolt hozzá…

A házigazdáné kezdi hősnőiesen a hadműveletet. Előbb ki kéne szedni, ami belekerült…hmhm…Nagy levegőt!... ÁÁÁÁ! Ez bírhatatlan! Váltás! Nekem begyulladt a jobb kezem hüvelykujja – meg én is, de ha kell, kihalászom és addig is osztom az észt. A 3., legbátrabb királylány halászik a zavarosban – pfúj, majd beleöntjük az Izomúr mindentvivő folyadékát, és feszülten várunk…

Pumpálni is kell, de a célszerszám megadja magát a WC konstrukciójának, ugyanis a gumirész belehajlik a lefolyó – azaz felfolyó részbe, és lekonyul, le akar jönni a pumpa nyeléről. És a víz csak feljön megint… Húha, ezt még Izomúr sem oldja meg – fel. Ja, mert a WC-csésze kifolyója felfelé kanyarodik – miért is??? Kinek jutott eszébe ilyet tervezni??? Most mi lesz?! Nincs mese, ki kéne bányászni az összetapadt, elakadt papírokat. Tehát 3. típusú találkozás a Szörnyeteggel. Kéne valami erős drót, kampó, célszerszám – kreativitásunk határtalan, de hiába. A 3. királylány elrebeg egy imát vagy varázsigét, majd átváltozik szülész-nőgyógyásszá és mélyen felfelé benyúl, ameddig a könyöke engedi. És igeeeeeen! Eredményes a bányászat. A szörnyeteg ázott papírcsomó formájában megadta magát. A víz lemegy, diadalittasan ünnepeljük bátorságunkat, ügyességünket, és a humorunkat hozzá.

Miután saját mocsarainkat megjártuk, a szörnyeteget legyőztük, civilbe való visszavedlés után irány a mocsárba – az igaziba. Ami izgalmas, félelmetes, lenyűgöző.

Nekem a mocsárról mindig a „Csendesek a hajnalok” című szovjet, második világháborús film jut eszembe, amely 5 katona története a mocsáron át, akik történetesen nők. Mindegyikük útja esendő, szép, fájdalmas, izgalmas, felzaklató, erőt adó, hősies. Mint a miénk is…

lejegyezte: Pilla

Miért éppen Bordeaux - ajánló

Bőröndből élek

Hát hogy lehetne elengedni?

Ha unod az ipari turizmust

Szokatlan tárgyak, amiket magammal viszek nyaralásra

A buddhista wc-csésze: 3 nő esete Finnországban

Kapcsolat

Írások szerzők szerint

Facebook

Népszerű bejegyzések