élethelyzet
késlekedés
passzivitás
várakozás
vica
Halogatás
20:12
Ha-lo-ga-tás? Micsoda szó!
Halasztjuk a dolgokat.
Halasztjuk? Talán már temetjük is? Na jó, nem, csak... odázzuk. Ez persze a mai világunkban teljesen idejétmúlt, avítt és negatív. És ez nem csak most van így. Kerek 170 évvel ezelőtt Petőfi is kigúnyolta azt a bizonyos Pató Pál urat és mottóját: „Ej, ráérünk arra még!”
Halasztjuk? Talán már temetjük is? Na jó, nem, csak... odázzuk. Ez persze a mai világunkban teljesen idejétmúlt, avítt és negatív. És ez nem csak most van így. Kerek 170 évvel ezelőtt Petőfi is kigúnyolta azt a bizonyos Pató Pál urat és mottóját: „Ej, ráérünk arra még!”
Persze nem jó átesni a ló túlsó oldalára sem, mikor megoldatlan ügyeink a fejünkre nőnek. Mikor azzal az érzéssel fekszünk este, hogy még ma sem cselekedtük meg, jártunk a végére, léptünk előrébb. Nem egyszer tapasztaltam viszont, hogy sok esetben jó picit kivárni. Sokszor a dolgok egy idő után megoldódnak így vagy úgy, a mi aktív közreműködésünk nélkül is.
Akkor most jó a halogatás vagy sem?
Talán az aranyközépút a legcélravezetőbb itt is, mint oly sok minden másban. Szelektáljunk, hogy mi fontos és sürgős és mi nem. Ha pedig már azt érezzük, hogy a lelkiismeretünk-, a kényelmi zónánk- vagy egyenesen az egészségünk rovására megy a halogatás miatti stressz, feltétlenül cselekedjünk!
És hogy miért is írtam le mindezt? Szünet volt a Selyemgubanc szerkesztésében, gondoltam lazítok. És tettem ezt nagy buzgalommal, igaz passzívan. Egyik kolléganőm viszont a lelkemre beszélt, hogy minden nap kellene írnom picit, hogy ne essek ki a gyakorlatból. Ennek örömére kitaláltam egy játékot. Kértem, mondjon egy szót, bármi legyen is az, én pedig leírom, ami épp eszembe jut róla.
Hát ezt kaptam: halogatás. Vajon miért???
Mindenesetre kimozdított a holtpontról.
Lejegyezte: Vica
0 megjegyzés