Munroka este 11kor, lefekvéskor gyanúsan csendben, nincs sehol. Majd a többszöri járőrözés után sem találva, feltűnik, hogy gondoskodó arisztokrata vendéglátója a dolgozószoba íróasztalán megrökönyödve bámul az ablakra. Odanézek, valami tényleg furcsa, majd én is megrökönyödök – a szúnyogháló fel van húzva félig, és szabad a kijárás a háromésfeledik emeletről szabadesésben… Úristen! Csak nembungejumpingolni próbált Munroka a felhúzott szúnyogháló madzagján?? … Ekkor még mindig nem került elő ugyanis az ifjú lakberendező tehetség. Gyorsan lehúzni a szúnyoghálót! De hogy
kell ezt visszatenni?? Nem megy! Hogy húzta fel?? Ahhoz le kellett valahogy nyomni, de még én sem tudom… Félóra kínlódás után nagy nehezen sikerült a helyére varázsolni, a műveletet a Sonkamacska gondosan felügyelte…HÚú! El is múlt az álmosságom…
kell ezt visszatenni?? Nem megy! Hogy húzta fel?? Ahhoz le kellett valahogy nyomni, de még én sem tudom… Félóra kínlódás után nagy nehezen sikerült a helyére varázsolni, a műveletet a Sonkamacska gondosan felügyelte…HÚú! El is múlt az álmosságom…
A kicsi itt még nem gyomlál, úgy látszik, rendben találja a virágok helyzetét, állását és földdel való ellátottságát. Viszont éjjel senki nem unatkozott… A nagy itthonosan az ágy lábánál alszik el, én az ágyban, a kicsi még körberohangál, hogy van-e még lakberendeznivaló. Végre csend és nyugalom. Majd még zöldhajnalban Munroka hangos (füldugón keresztül is áthatoló) diadalmas mmhrrrruííííí, brmmmhuííííí felkiáltásokkal (sokkal jobb, mint a tűzoltó sziréna) bejelenti, hogy felébredt. Hurrá, mi még nem! A következő pillanatban a lábamon landol, és elkezdődik a lábdzsúdó edzés. Négy lábbal, karommal, fogakkal – még takarón keresztül is áthatol… Kedvesen, félig csukott szemmel szépen megfogom és leteszem az ágyról. Vissza vízszintesbe. 1 perc múlva újra dübbenés az ágyon, majd karmok-vagy fogak mélyednek a bokámba, pedig direkt teljesen moccanatlan voltam… Kedvesen, félig csukott szemmel szépen megfogom és leteszem az ágyról. Fél perc múlva újra atombombából kiszabaduló nindzsaharcost dobtak a lábamra… Kedvesen, félig már nyitott szemmel szépen megfogom és leteszem az ágyról. Fél perc múlva… és ez még 12-szer – még akkor is kedvesen… És még csak fél 6 van… Egyszer csak valahogy kisültek az energiák, vagy összeállt valami tanulság a hajnali alvás – mint úri passzió – szokásáról szóló lecke alapján, és elalszunk. Reggel viszont én ébresztem – kajánul, s mikor felkelek, az ágyon mellettem egy legyőzött dzsúdóellenfél – a fekete – kiscica méretű – plüss játékcica hever megsemmisülten. Ő egyébként a másik szobában lakik…
Vendég alszik nálunk, s a cicák az összes repertoárjukat bemutatják neki is, döntőbíróként remélve az erőviszonyok megítélése céljából. A nappaliban kihúzott vendégágy fantasztikus új játszótér lehetőségét csillantja fel két pár villogó macskaszem számára. A játék vagy küzdelem éjszaka folytatódik tovább – a vendégágyon, mint új tereptárgyon, s a rajta fekvő halálra vált – szemeit-füleit védő vendégen. Másnap a dolgozószobában a földön ágyazunk – újabb játszótér, hurrá! Bezárt ajtónál alszik ott – a döntőbíró nem vált be…
A nagy kitúrva saját lakásából, szokásaiból, közös rítusainkból, féltékenykedve, a kicsi anyátlanul, időnként fejrekoppintva, nyakelkapva, leteperve, zsákutcába bezavarva, ott egérlyukként őrizve, lesve, cicalimpiai babérokva törve a boksz, dzsúdó, síkfutás, magas- és távolugrás sportágak terén keresik a helyüket ebben a káoszban. A rabszolga etet, itat, WC-t takarít, pakol, rámol, próbál mindenkinek anyja lenni, de nehogy féltékenyek legyenek egymásra, és mindenki egyformán kapjon játékot, simogatást, megnyugtatást vagy dorgálást. Tehát mindenki végzi a dolgát…
Néha akadnak már szép pillanatok is… a kicsi a konyhaasztalon ül, alatta a széken trónol a nagy. A kicsi egyszercsak felemeli a kis mancsát és lassan, óvatosan odanyúl a nagy feje felé…most mi lesz…de semmi….még egyszer, de most megérinti….jajaj most jön a pofon vagy a fújás….de a nagy csak lehajtja a fejét nyugodtan, majd leugrik a székről.
Ma a Sonkamacska (aki egyébként a Cickamicka névre is hallgat) házikójában aludt, végre nyugodtan, amikor Munroka bemászott hozzá. És csodák csodája a nagy picit beljebb húzódott, és a kicsi is elfért. Egészen addig nyugalom volt, amíg a kicsinek eszébe jutott, hogy még gyakorolni kéne valamelyik sportágat. És megbökte a nagyot…
Lejegyezte: Pilla
Lejegyezte: Pilla
0 megjegyzés