Egy éve ilyenkor még várandós voltam. Ezt nehezen tudtam volna titkolni (de naná, hogy nem is akartam!), és nem csak azért, mert viszonylag korán már méterekkel magam előtt hordtam a pocakomat, hanem mert sugárzott rólam a boldogság.
És a világ velem örült. Szinte mindig, mindenhol királylánynak éreztem magamat, az emberek rám mosolyogtak az utcán, az autósok átengedtek a zebránál, a piacon gyakran kaptam egy kis ráadás vitamint a babának. A boltban előreengedtek a sorban, még olyan is előfordult, hogy az Okmányirodában szabályosan előre zavartak az ötszázharminckettedik helyemről az elsőre.
És úgy általában, mindenkinek volt egy kedves szava hozzám és a pocakomhoz, egy elmesélni kívánt története a szintén várandós lányáról, feleségéről, nővéréről, huszadik szomszédjáról.
Ezen a tavaszon már nem a pocakomat tolom magam előtt, hanem a lányomat, pontosabban a babakocsit, benne a lányommal. És nem tudom nem észrevenni, hogy valami megváltozott. Eltűnt a mosoly az emberek arcáról, a piacon már nem a kedves várandós lány vagyok, hanem valaki, aki mindig útban van, mert a babakocsival elfoglalja az átjárók felét. A boltban nem engednek előre a sorban, sőt a minap, miközben a lányom már láthatóan csak egy centivel volt a cérna elszakása előtt, egy hölgy kérdezés nélkül elém állt, mondván ő siet, én meg úgyis egész nap otthon vagyok, ráérek...
A figyelmes megjegyzéseket is felváltotta a közöny, amivel végignézik ahogyan egy befelé nyíló ajtón próbálok bejutni a kocsival, majd csalódottan, de legfőképpen dolgavégezetlenül távozom.
Csalódott és szomorú voltam ezek miatt, de ma arra gondoltam, hogy talán nem is másokkal van a probléma, hanem velem. Mert míg tavaly ilyenkor a boldog büszkéseg vett körül, most ha ügyintézni, bevásárolni indulok a lányommal, már előre ideges vagyok, hogy meleg lesz, hideg van, fázni fog, megizzad, éhes lesz, de legalább nyűgös.
Szóval kedves Mindenki! Mától az ügyintézésekhez is a büszke énemet veszem fel, Ti pedig újra lehettek segítőkészek és nyugodtan lehet egy-két kedves szavatok a lányomhoz. Higgyétek el, sokkal szebb, mint a pocakom volt!
lejegyezte: felhőjegyzet
0 megjegyzés