Mit ajándékozzunk?

Kedvesnek lenni menő - írogatjuk már egy ideje itt a Gubancon. Megy a kampány a közmédiában is, hogyasszongyahogy: „Jónak lenni jó!”! Jön a szeretet ünnepe és mindenki szeret mindenkit! Legalábbis igyekszik. Felfigyelünk a bajban lévőkre, figyelünk a szeretteinkre. Felhívjuk azt, aki távol van és megöleljük azt, aki közel. Ajándékozunk és adakozunk. Füstölöghetnék, hogy miért csak most és miért nem egész évben, vagy hálálkodhatnék, hogy legalább most, de tényleg! És igen, mind a két érzés itt motoszkál bennem – szerintem jogosan -, de van valami, ami még ezeknél is jobban foglalkoztat. 

Hogy vajon kedvesek vagyunk-e a világgal, a mi világunkkal?

Miért van az, hogy amit már a mienk, abból legfeljebb a rászorulóknak csinálunk adomány-ajándékot? Miért van az, hogy a szeretteinknek leginkább veszünk valami újat? Én még emlékszem azokra az időkre, amikor nagy dolog, igazi ajándék volt valami újhoz jutni a boltból. De szerintem régen elmúltak már azok az idők, amikor nagyon vágytunk valamire és nem szereztük meg magunknak azonnal. Igen, ebben a pörgős jólléti világban az emberek többsége (és persze, az etológusoknak is igazuk van: minden állat) azonnali kielégülésre törekszik! Adjad Uramisten, de most mindjárt!

Hogy lehet így varázslatosat ajándékozni, ha már minden meg van, amit a szem-szájunk kíván?

Hol vannak a régi jó kis aaanyiraszeretnék érzések, az elképzelés, az álmodozás, a vágyakozás? Sehol. Meglátom-megveszem! Ha ma nem, akkor holnap, de a következő hónap elején biztosan! Jobb lett tőle a világ, a mi világunk? Nem hiszem! Két szempontból sem: egyrészt oda a csodavárás, oda a varázslat, másrészt túlfogyasztunk! Nem hiszitek? Nézzetek körül! Otthon! A konyhában, a gardróbban, az előszobában, a hálóban, a nappaliban, a padláson, a pincében vagy a garázsban. Telis-tele vagyunk egyszer megkívánt s azóta is tárolt cuccokkal. ami másnak attól még lehet öröm, mert nekünk már nem az!

Így jutottam oda, hogy mi lenne, ha ezeket ajándékoznánk oda a kedveseknek ilyenkor? Lehet, hogy nekik bejön, ha csak egy kis időre is! Kicsit visszaesne a „gazdasági sikermutató” és a kereskedelmi forgalom meg ez a fogyasztás őrület, de tisztulna a környezetünk és magunkból adnánk egy darabot tovább. Persze szeretettel és figyelemmel! Annak, akiről tudjuk, hogy örülne neki! Lehet ennél jobbat?

Tudom, hogy van, aki vitatkozik ezzel! Tessék! Állok elébe :-)

Boldog ajándékozást! És legyünk kedvesek, mert kedvesnek lenni menő!

lejegyezte: ebarátnőm