selyemgubanc: szeretet-üzenet

Te még írsz karácsonyi lapot és feladod a postán? – kérdezte egy ismerősöm, és némi hüledezést véltem felfedezni a hangjában. Vannak még nagynénik a családban, akiknek hagyomány, hogy küldök. Nem hívogatom telefonon őket, hisz mindenki mással van elfoglalva ilyenkor, a világhálóra pedig nem csatlakoztak föl, így ott nem küldhetem a jókívánságokat. Hát maradt a hagyomány. A címlistára felkerültek a barátnők is, mert - úgy gondoltam - mégiscsak személyesebb, ha ilyen úton-módon kapják meg az üdvözlést és sok puszit.

Mikor kisebbek voltak a gyerekek, saját kezűleg készített lapot küldtünk, megrajzolva, kiszínezve, ragasztva, csillámporozva. Később izgalmas és szép idézeteket vadásztam, hogy a lap legalább érdekes legyen, ha már nem saját kezűleg készített. Lehetőleg aranyszínű tollat is beszereztem ez alkalomra. Az utóbbi években saját verseket fabrikáltam, hogy ezzel tegyem egyedivé őket.

A kollégáim cikizni kezdtek, látván, hogy előkerültek ismét a lapok és töröm a fejem, idén hogy is kezdjek hozzá. - Negyven év múlva már csak egy postaláda lesz fenntartva az országban, az is a te kedvedért! – húztak vele. – Majd kivonul a híradó stábja és te botra támaszkodva reszketeg hangon elmeséled nekik, mi is ez a szép hagyomány, amit már csak te ápolsz.

Szerencsére ellent kellett mondanom nekik. Van olyan barátnőm, aki szintén rákapott a karácsonyi lapok küldésére és olyan gyönyörűségeket kapok tőle, hogy a lakásnak is méltó dekorációjává válik. A másik pedig nevetve hívott föl februárban, hogy most szóródott ki a képeslapom borítékjából a sok kis csillogó hópehely- fenyő- és csillagforma, amit decemberben nem vett észre, de most olyan csiklandós jókedve lett tőle. Azt is elárulta, hogy kedvet kapott.

És tényleg! Tavasszal és nyáron is érkezett egy-egy színes lap tőle, idegen tájakkal az egyik oldalán, a másikon tájékoztatással, hogy merre jár a világban, milyen az idő és - ha röpke időre is, de- gondol ránk.

Lejegyezte: Vica

Dóri és Dömdödöm

19:18

Dóri régimódi lány volt. Fűszernövényeket nevelgetett az ablakpárkányán, legtöbbször szoknyát hordott, mindenféle színes virágokat préselt le, falta a romantikus regényeket és éppen szerelmes volt.

Szerelme tárgya nem tudta ezt, legfeljebb sejtette. Együtt dolgoztak és sokat beszélgettek munkán kívüli dolgokról is. Mivel Dóri nem vette föl a ma divatos lerohanós stílust, ami a lányokra lassan jobban jellemző, mint a fiúkra, nem tudta hogyan mondja el érzelmeit virágnyelven, ha a testbeszéd már nem elég. Kapott bőven cinkos pillantásokat, széles mosolyokat, egy-egy mélyebb elmerülést a másik szemében, de nem volt biztos benne, hogy nem érti-e félre.

Aztán végre eljött az alkalom! Új e-mail címet kapott Andris és őt kérte meg, küldjön neki levelet, hogy tesztelje, a régi címre küldött e-maileket is megkapja-e. Itt a lehetőség!!! Címnek csak ennyit írt: Próba. A szöveg pedig ennyi volt: Dömdödöm. Dórinak a torkában dobogott a szíve, mikor pár perc múlva már jött is a válasz. De csak ez állt benne: Szia Dóri!!! Nem erre számított. Egy: Dömdödöm, vagy: Én is, vagy: Én is dömdödöm, esetleg: Dettó megfelelt volna. Nem érte el a célját, más eszközt kell találnia, hogy Andris biztosan tudja, hogy ő…

Ti tudjátok milyen szó helyett hangzott el először a dömdödöm? Esetleg nem? A gyerekkönyvek egyik koronázatlan királyában ott a válasz.

Részlet Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő című művéből:

„– Dömdödöm. Azért nevezzük így, mert csak annyit tud mondani: dömdödöm.

– Semmi mást?

– Semmit. De azért nagyon jól megértjük, akármit is akar mondani. Néhány nap alatt te is megérted.

– Ő meg, ugye, azért jött ide, mert odakint senki se értette meg, és ki is nevették – mondtam.

– Lehet – válaszolta Mikkamakka –, magam sem tudom pontosan. De Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl azt állítja, hogy Dömdödöm tudna beszélni, csak nem akar.

– És miért nem?

– Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az, hogy „de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával –, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” „Mi az, hogy igazán?!– háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.” S akkor elgondolkozott ezen a szeretniszón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.

– És akinek azt mondta, hogy dömdödöm, megértette őt? – kérdeztem.

– Egészen bizonyos lehetsz benne – mondta Mikkamakka –, ámbár könnyen meglehet, hogy ezt a történetet Aromo találta ki, és Dömdödöm tényleg nem tud mást mondani, csak azt, hogy dömdödöm.”

Hazafelé Dóri betért egy könyvesboltba, otthon pedig egy saját kezűleg készített, préselt virágos könyvjelzőt csúsztatott a megfelelő oldalra. Közeleg Andris szülinapja…

Lejegyezte: Vica

Tavasz-Nőnap…

Mire képes egy lap?

Dóri és Dömdödöm

Kapcsolat

Írások szerzők szerint

Facebook

Népszerű bejegyzések