Francia kiruccanás
19:39December eleje volt, a mikulás már elment, mi pedig indulásra készen álltunk. Vár Párizs! A történetünk sokkal korábban kezdődött, pontosan...
19:39
Aztán szeptemberben jött a körkérdéses, telefonhívás egy esetleges decemberi utazásról. Ketten maradtunk talpon, és hiába a rokonok, ismerősök aggodalma a közben bekövetkezett szörnyű vérengzés miatt, ami Párizsban alig egy hónappal azelőtt történt, mi terveinkkel készen vártuk az indulást. A repülőút zökkenő és izgalommentes volt,
bár Párizs felé útitársam az alvásból felébredvén közölte, milyen szépen letette a pilóta a gépet, és bár én egész úton ébren voltam, mégis azon töprengtem talán igaza lehet? Kitekintve az ablakon a köd miatt nem látszottak a város, vagy a kifutó fényei, és bár akartam hinni, pár perc múlva rá kellett jönnünk, a két nagy zökkenés után a gép csak most ért földet. Jöhetett a városi közlekedés. Előzetesen egy órát irányoztunk be a cél eléréséhez, de az egyik vasút társaság sztrájkja meghosszabbította ezt nekünk. Sikeresen odaértünk a megadott címre, szomjasan és farkaséhesen. Barátnőnk isteni vacsorával várt. Így aztán a terv, hogy esténként nagy-nagy beszélgetések lesznek egy finom tea mellett (na jó, néha nem csak teát ittunk) csodás vendéglátónknál, rögtön kezdetét is vette.
Mivel mind a ketten kipipálhattuk a főbb látványosságokat egy előző ott létünk alkalmával, így tényleg csak egymásra figyeltünk. Lényegében együtt sírtunk, és nevettünk ebben a pár napban.
Persze nem maradhatott ki a decemberben kivilágított Champs Elysées, Louvre, és az igazi francia citromtorta (Az utóbbi engem nem nyert meg magának.). A Louvre egy egész délutánunkat felemésztette, de így is maradt a legközelebbi látogatásunkra. Nagyon jól szórakoztunk; a csodálatos műremekek néha okoztak számunkra fejtörést - nemüket tekintve -, de ezért kizárólag a művész okolandó. Napóleon császár első feleségének Josephine-nek kastélya és a hozzátartozó kert még decemberben is szemet gyönyörködtető volt. Természetesen ezt is megosztottuk egymás között, és séta közben a szobákat, termeket, mint egy jó lakberendező rögtön át is rendeztük a praktikusságot szem előtt tartva. Jó, a kerthez nem nyúltunk, bár egy kerti sütőt kénytelenek voltunk képzeletben elhelyezni. A sok séta, nevetés, vendéglátónk kisfia, férje, és a fantasztikus „karácsonyba” öltözött kirakatok üzletek, maradandó élményt nyújtottak, és kizökkentettek végre a hétköznapok szürkeségéből.
Ez a négy nap olyan volt, mint egy kibeszélő show, egy testi-lelki felfrissülés, egy messzi városban egy olyan családdal, akik megmutatták, hogy létezik „rózsaszín pöttyös könyv”. Milyen érdekes, mindig úgy érezzük, hogy a miénk miért is nem ilyen. Pedig mindegyikünknek van pöttyös könyve, sőt ezeket mi pakoljuk tele emlékekkel, élményekkel, és ha nem olyan, amilyennek elképzeltük, az csakis azért lehet, mert a „könyv” soha nem csak a mienk. A „könyvünkben” szereplők mindegyikének külön „könyve” van a képzeletben, így aztán csak egy-egy fejezet lehet mindenkinek csodás, a többi tele lesz fordulatokkal, bonyodalmakkal. No ezeket éljük meg kudarcként egyenként minduntalan.
A lényeg, ezúton is KÖSZÖNJÜK ezt a fejezetet a saját Rózsaszín Pöttyös könyvünkbe! Mindig emlékezni fogunk rá.
lejegyezte: TintaflintaÍme mi mindent láttunk:
a pályaudvar:
a párizsi-Louvre:
az egyik legszebb:
a csend és szépség szigete:
a Josephine kastélya:
:)
