"Hatodik év. Kakukk kód. Biztosítja a gyermekszülést. Azok a férfiak aktiválják, akik hosszabb távon tervezik az együttmaradást a nővel. Célszerű ilyen férfit keresni."

Néhány hónap elteltével találkozásaik sűrűbbé váltak. Alíz szeméből lassan eltűnt a félelem, a nyugalom csendes szigetére érkezett az, aki mélyen belenézett. Nem volt többé ráutalva más férfiakra, Gáborral pedig egyre fesztelenebb, egyre kellemesebb lett az együtt töltött idő. Egy késő esti vacsora készítéséből adódott, hogy elaludt nála. Másnap a férfi simogatására ébredt. Nem nyitotta ki szemeit, csak lágyan elmosolyodott. Gábor az első pillanattól vágyott a nőre, de félt, ha közeledni próbál, talán Alíz kényszerből fog engedni neki. Ebben a világban ez természetes volt, de hol voltak ők már ettől a világtól.
Törvényen kívüliek lettek, titkos szövetségben, illegalitásban a szívükben rejtőztek el a hatalom elől. És Alíz annyira szép volt azon a reggelen. Arcának minden apró vonása az érintésbe simult. A férfi megszegte a ki nem mondott fogadalmukat, megcsókolta a nőt.

- Sajnálom - suttogta, de Alíz belekapaszkodott és magához húzta...

"Hetedik év. Főnix kód. Az ujjászületés kódja. A nő felszabadulásának jelképe. Talán most úgy érzik vágynak rá, de ennek a kódnak valójában semmi értelme. Hiszen miért szeretne egy nő függetlenedni attól a férfitól, akivel végre együtt kívánja tölteni vele az életét. A főnix kód veszélyes, mert azt hiteti el a nővel, hogy egyenlő a férfiakkal, pedig valójában soha nem lesz az."

Alíz többé nem ment haza. Esténként szorosan Gábor karjaiba simult és arra gondolt, ezt az érzést a legtöbb nő élete során soha nem élheti át. Lehet stabilitás, mint a kikötőben, lehet szélcsend, de a szeretet nyugalma egészen más.

- Szeretnék valamit kérni - suttogta egy este a férfi fülébe. Hangja egyszerre volt gyermekien könyörgő és elszántan nőies.

- Mond drágám...

- Szeretném, ha aktiválnád a főnix kódot.

Gábor már régóta félt ettől a pillanattól. Próbálta sóhaját elnyelni, de Alíz annyira közel simult hozzá, hogy érezte a férfi nyugtalanságának apró rezdülését.

- Tudod, hogy lényegtelen. Bármikor bármit kérhetsz.

- De éppen ez az, hogy kérnem kell.

- Nekem is kérnem kell a vacsorát.

- Az azért nem olyan. Nem vagy kiszolgáltatva. Egyedül is meg tudod oldani.

- De az nem olyan finom. Senki más nem tud úgy főzni, tudod... - szinte lehelte a szavakat a fülébe, mélyen a hajába bújt, ölelésével próbálta elmondani neki, mennyire szereti, talán így majd nem említi többé...

- Kérlek - szinte már sírt a nő hangja. - Nekem akkor is fontos lenne. Kérlek, értsd meg, nekem ez nagyon-nagyon fontos. Szeretlek. Veled szeretnék maradni, de kérlek, hadd legyek szabad.

- Én megígérem neked, hogy ha bármikor úgy döntenél, hogy nem szeretnél tovább élni velem, akkor is fel fogom tölteni a karkötődet minden hónapban, ugyanúgy, mint azelőtt. Rendben?

Alíz kibújt Gábor karjaiból, értetlenül nézett rá. Valami hűvös derengés futott át az arcán, a fény szűnni látszott szemeiben. Szóra nyitotta volna ajkait, de aztán újra összezárta, félt kimondani a szavakat. Félt a választól, a biztonság, a szeretet ölelte át és most ott, velem szemben mintha egy idegen ült volna. Nem tudta, mit gondoljon, mit érezzen. Szemeit lezárta, hangtalanul könnyek csordultak alá, a félelem szikrája újra lángra kapott. Szeretett volna ott helyben semmivé válni, el akart szaladni, de mozdulni is képtelen volt. A férfi kinyújtotta érte karjait, gyengéden magához húzta, egészen közel hajolt a fülébe, és amennyire kifejezően csak képes volt rá, suttogta:

- Sajnálom. Hidd el, sajnálom.

Alíz a szavaktól csak még dühösebb lett, nem értette, miért hazudik neki. Kitépte magát, felpattant és ahogyan a neveldében soha nem látta sem a tanároktól, sem más gyermekektől, kiabálni kezdett:

- De miért nem? Mondd el, miért nem?

- Gondolkozz Alíz, gondolkozz! - nyúlt a keze után a férfi - Miben különbözik a főnix a többi madártól?

- Hogy érted azt, hogy miben különbözik? Miben kellene különböznie?

- Láttál már pillangót, kolibrit, papagájt, hattyút. sirályt, kakukkot?

- Igen. Igen láttam. De miért nem a kérdésemre válaszolsz? Miért próbálod elterelni? Hogy jön ez most ide?

- És főnixet Alíz, láttál már főnixet?

- Hogy láttam-e már főnixet? - motyogta a nő maga elé. - Hogy láttam-e már főnixet?

A kódosító után nyúlt. Még soha nem látta belülről. Remegő kézzel nyitotta ki. Az érvényesítőket kezdte számolni: egy, kettő, három, négy, öt, hat...

Vége.

lejegyezte egy kedves vendégünk, Görög Judit

"Harmadik év. Papagáj kód. A férfiak ezt szokták általában aktiválni. Biztosítja az eddigieken túl a szórakozást. Ezáltal a nők több helyre eljutnak, így több férfi között tudnak válogatni."

Elkezdődött az első nap a neveldében. A fiúk felnőtt korukig otthon maradhatnak a szüleikkel, ezért a neveldébe csak a lányok kerültek egyéves koruk után. Időben el kell kezdeni felkészíteni őket az életre. Egy nevelőnő tanította be Alízt. Minden teendőt elmagyarázott és bemutatott neki. Holnap már egyedül folytathatja a munkát. Tíz csöppséget bíznak majd rá. Még aznap este láthatta őket, bepillanthatott a szobájukba, amikor már aludtak. Tíz kicsi ágy, tíz álmodó arc bennük.
Apró szempillák pecsételték le szemeiket, göndörödő fürtök fénye ragyogott a párnák hűvös érzéketlenségében. Gyönyörű, ici-pici angyalok kuporodtak össze, magukba zárva a hiányt, amit anyjuk ölelő karja nélkül éreztek. Első éjszakáikat töltötték ebben a rideg világban, de elfelejtik majd, végleg elfelejtik ezeket a sírásra termett pillanatokat és beleérnek a nevelde fásult magányába.

Alíz reggel az ébresztőt megelőzve felébredt. Hosszasan keresgélt a szekrényében, mire végre megtalálta rózsaszínű blúzát. Ez a szín nem volt alkalmas férfiak meghódítására, csak kis százalékuk esetén jelentett előnyt. Emiatt az üzletekben sem lehetett kapni, csak elvétve. Alíz sem a férfiak miatt, hanem önmagának vette meg. Bár eddig mégsem vette fel. Ma sem kellett volna. A vezető megkérte rá, legközelebb olyan ruhában jöjjön, amelyben jó példát mutat a lányoknak, hiszen az agyuk ilyenkor még nagyon képlékeny, könnyen eltanulhatják a rosszat. Márpedig rózsaszínű ruhában nem viszik sokra. A hónap során aztán többször is részesült elmarasztalásban. Olyan alapvető hibákat követett el, hogy ölbe vett egy gyereket és bár több ilyen esetet nem láttak, azt sejtették, ez talán többször is megtette. Síró csöppséget vigasztalt, simogatott, megértően reagált problémákra, türelmes volt, beszélgetett velük, kedvesen rájuk pillantott elmosolyodott... számtalanszor figyelmeztették rá, a lányokat nem elkényeztetni kell, hanem az életre nevelni.

(folytatjuk)

lejegyezte egy kedves vendégünk, Görög Judit

Másnap fáradtan ébredt. Hirtelen nem tudta biztosan, az előző nap történeteket nem csak álmodta-e. Rápillantott a karkötőjére. A sirály kód fénylett. Tehát aktív. Visszadőlt az ágyba és lehunyta a szemét. A halott lány arcát látta maga előtt. Megrázta a fejét és gyorsan felkelt. Felvette a legcsinosabb ruháját, feltűzte hosszú, fekete haját és visszafogottan kisminkelte magát. Ez a nap nem a hódításról szólt. A sirály kód által lehetőséget kapott arra, hogy maga válassza ki a munkahelyét. A neveldében minden évben egy újabb kódról tanított a tanár.

"Első év. Pillangó kód. A megélhetést biztosítja. A mindennapi élelmet, a lakást, a tisztálkodást, az alapvető ruhákat. A munkahelyet, amit kiosztanak mellé."

Alíz eddig a napig egy gyárban dolgozott, ahol férfiingeket hajtogattak bele a csomagolásukba. Éjszakánként gombokkal álmodott.

Kimért léptekkel haladt a munkaközpont felé. Egy pillanatra megállt a bejárat előtt, aztán belépett.

Kérem tartsa a karkötőjét a leolvasóhoz - kérte egy gépies hang. Félelem futott át rajta. Mi lesz, ha kiderül, mindez csupán tévedés, félreértés az egész. Ha kiderül, az aktiválás rosszul sikerült, a férfi elrontott valamit előző este. Elég ostoba volt hozzá.

Beléphet - nyílt ki előtte az ajtó. Egyenesen az ügyintéző asztalához ment.

- Kérem foglaljon helyet! - mondta a férfi, miközben a papírjait nézegette. Alíz leült. Akkor hirtelen átfutott az agyán, hogy a következő kérdésre nem fog tudni válaszolni.

- És milyen munkára gondolt? - kérdezte a férfi és tovább olvasott.

- Nem tudom - suttogta a nő.

- Tessék? - kérdezett vissza a munkaügyis, felemelve tekintetét, hátha akkor jobban fogja érteni a választ. Közvetlenül a szemeibe nézett, ahol még ott bujkált a tegnapról megmaradt cseppnyi érzelem, vegyítve a helyzet adta bizonytalansággal.

- Én nem... nem tudom.

- Semmi gond - mosolyodott el a férfi, majd gyorsan elkomorodott, hiszen az ilyesmi nem illik. Kissé zavartan keresgélni kezdett a papírjai között. Idegességében leverte az asztalról a gémkapcsokat tartó dobozkát. Mindketten lehajoltak, hogy felszedegessék őket. A férfi véletlen a nő kezéhez ért, kellemes melegség árasztotta el.

- Érdekes - magyarázta, hogy oldja a feszültségét - milyen régi találmány és még mindig használom. Mások már persze nem. A nagyapámtól örököltem.

Minden egyes darabot visszaraktak a dobozba és újra helyet foglaltak. A munkaügyis összeszedte magát, előhúzott néhány lapot és átnyújtotta őket.

- Kérem, üljön át ahhoz az asztalhoz és töltse ki ezeket. Ennek alapján az analizáló programunk segítségével megtaláljuk önnek a megfelelő állást - adott még hozzá egy tollat aztán visszahajolt a papírjai fölé. Úgy tett, mint aki tovább dolgozik, de képtelen volt figyelni. Folyton odapillantott a nőre. Fekete haja szorosan szűk kontyba tekeredett. Elképzelte, hogy lebontja róla a csatot, hogy leengedi, hogy a vállára borul. Arra gondolt, milyen lehet a feszes ruházata, arckifejezése nélkül, amikor a védekezés, a távolságtartás fájdalma leomlik róla. Soha nem látott még nőt a félelem, a kiszolgáltatottság álarca nélkül. Nem is jutott eszébe soha ilyesmi. De most valamiért mégis arra vágyott, hogy ezt a nőt láthassa nyugodt, őszinte mosollyal az arcán.

"Második év. Kolibri kód. A pillangó kód szolgáltatásain túl biztosítja a nő számára, hogy maga választhasson ruhákat, sminket, parfümöt. Azok, akiknél a kolibri kódot aktiválták, kellemes megjelenésűek, csinosak, szépek. Ha jól választanak, akkor megjelenésükkel bármely férfit meg tudják hódítani, akik aztán, ha elégedettek a szexuális szolgáltatással, akár a harmadik, esetleg a negyediket is aktiválhatják a karkötőkön. Ezért a kolibri kód döntő jelentőségű. Jól kell tudni használni a lehetőségeket. Ezért lesz ez az év a legnehezebb. Meg kell tanulniuk, melyik színárnyalattal, melyik anyaggal, ékszerekkel milyen hatást váltanak ki a férfiakból. A kiszemelt célhoz megfelelő smink, illat kiválasztása létkérdés az önök számára."

Alíz lassan haladt a kérdésekkel. A férfi csak néha nézett rá, hogy se neki, se másnak ne tűnjön fel, mennyire leköti a figyelmét. Számolta az ikszeket. A 48-nál az irataiba mélyedt, már csak kettő volt hátra. Alíz felállt, odalépett a férfi asztalához és letette a lapot.

- Kész is van? - érdeklődött a munkaügyis, mint akit éppen megzavartak a munkájában. Átvette a papírt, behelyezte a gépbe, majd várt néhány másodpercet. - Meg is van. Önnek a precizitása, a kitartása alapján a szerkesztői állást tudjuk ajánlani - majd zavartan hozzátette - Tudja az analizáló program ajánlani.

Alíz értetlenül nézett rá. Tekintetében a félelmet egy pillanatra felülírta a kíváncsiság.

- Úgy értem, nekem más a véleményem, de ez nyilván nem számít - magyarázta a férfi.

- Talán mégis - suttogta egészen halkan a nő, nem tudta illik-e rákérdezni. Ilyen helyzetek nem kerültek szóba a neveldében. Ott úgy tűnt, ilyen helyzet nem is létezik.

- Csak mert olyan meleg a tekintete, úgy értem kellemes, szóval... nem is azért, csak talán foglalkozhatna a lányokkal a neveldében. Kedves arca van, mármint hogy arányos, úgy értem a csöppségekre jó hatással lenne a látványa. Nagyobb biztonságban érezhetnék magukat..., de persze nyilván ha szerkesztő szeretne lenni, mert a program azt adta ki... szóval én nem szeretném ha úgy érezné, hogy tolakodó vagyok, vagy erőltetni szeretném, mert nyilván...

- Igen, jó lesz.

- Sajnos most nem tudom melyikre mondta, hogy jó lesz.

- A neveldében. Megfelelő lesz számomra.

- Akkor ezt megbeszéltük. Holnapra megérkeznek oda az információk. Reggel kezdheti a munkát.

(folytatjuk)

lejegyezte egy kedves vendégünk, Görög Judit

Alíz lejött a lépcsőn. 

A fordulóban megállt, ahol a nyitott ablakon át beáramlott a kinti levegő. Megérintette a karkötőjét. A sirály kód aktiválva volt rajta. Még soha senki sem aktiválta nála a sirály kódot. Eddig intelligens férfiakkal próbálkozott, de náluk a papagáj kódnál mindig elakadt. Most egy ostoba férfi lakásáról tartott lefele. Hát sikerült.

 Sietett haza, hogy lezuhanyozhasson és lemossa magáról a férfi minden érintését.. Miután befordult sarkon, hirtelen megtorpant. Halott már róla, hogy vannak nők, akik miután kikerülnek a neveldéből, éhen halnak. A neveldében is említették, de csak mint alaptalan pletykát. Most itt feküdt a halott lány a lábainál. Letérdelt mellé. Kezét megemelte, megnézte a karkötőjét. Ahogy sejtette, a pillangó kód lemerült.
A karkötő villogni kezdett, jelzett a központnak. Hamarosan kiérnek érte és eltüntetik a holttestet. Alíz maga sem tudta miért, kabátját leemelte válláról és a lányra terítette. Végigsimította a haját. Szőke, lágy tincsek simultak az ujjai közé.

 Hazaért. A ruháit levette, majd beállt a zuhany alá és megnyitotta a csapot. A víz lemosott róla mindent. Mindig, amikor belépett a zuhanyzóba, mintha valami érzésféle csillant volna meg a szemében, de kifelé jövet már eltűnt belőle. Most mégis maradt belőle valami...

(folytatjuk)

lejegyezte egy kedves vendégünk, Görög Judit