Jim Jarmusch-t azért szeretem, mert képes megállítani az időt, és keresztmetszetet adni arról, ami abban a pillanatban történik, zajlik, érződik, gondolódik, és mert szofisztikált a humora! Kedvencem tőle a Törvénytől sújtva, de az Éjszaka a földön-t is imádom!

Ez egy remek, lassú folyású film a hétköznapok szépségéről. A főszereplő egy Paterson nevű buszsofőr, aki Patersonban lakik világszép barátnőjével, és annak Marvin nevű kutyájával. A lány minden nap vicces és kreatív módon csomagol a szerelmének uzsonnát. Egyébként nem csinál „semmit”, otthon festeget, lakberendez (kiváló ízléssel), muffin kiállításra készül.

Sokszor az a jó hír, ha nincs hír. Ez a film is ilyen. Nem sok minden történik benne, de azt olyan gyönyörűséges nézni és hallgatni, hogy egyáltalán nem várjuk a film végét, még akkor sem, ha kényelmetlenek a székek a moziban. Jim Jarmusch megint nagyot alkotott, amihez korunk egyik legkiválóbb színészét, Adam Driver-t választotta főszereplőnek. Főhősünk verseket ír szabadidejében, és minden este sétálni viszi a kutyát, majd kiköt ugyanabban a kocsmában, ahol mindig ugyanazok a vendégek. Buszvezetés közben érdekesebbnél érdekesebb beszélgetéseket hallgat (ki). A filmben minden szereplő normális (nagyjából). A versek egyszerűek és csodaszépek. És a végén egy váratlan ajándék helyrebillenti a világegyetem egyensúlyát. :-)

Kedvenc mondatom a filmből: „Ha elhagynál, én kitépném a szívemet a helyéről, és soha többet nem raknám vissza.”

Nézd meg, ha:

Ne nézd meg, ha:

lejegyezte: Szemfény