Régóta kedvencem ez a pici, családi tulajdonú és vezetésű szentendrei étterem. Egy kis utcában található, távol a nagy forgatagtól, a Szamos marcipánt majszolgató, paprikafüzéreket nézegető turistacsoportoktól. Ettől függetlenül érdemes asztalt foglalni, mert egyre többen keresik fel. Kiülős része nincs, a berendezés és a hangulat igazán harmonikus, semmi faxni, „csak” a tulajdonos egyénisége tükröződik benne.

Az ételek mennyeiek, én a libás fogásokért rajongok (több változat is található belőlük az étlapon), de a legutóbb fogyasztott szeder leves is egészen különleges volt. A kiszolgálás hibátlan, a pincér mindig a megfelelő módon önti a levest a tányérba, és még kedves is. Imádom, hogy rendelés után rögtön hoznak két kis szelet kenyeret, és hozzá valami speciális krémet, így nem kell éhen halnom, mire megérkezik a főfogás vagy a leves.

Tavaly nyáron egy túra után, fáradtan és koszosan ültünk be egy barátommal késői ebédre. Nem voltak sokan, és kicsit beszélgettünk a tulajdonossal. Elmondta, hogy nem bírja elviselni, ha a vendégek a gyerekük kezébe nyomnak egy tabletet vagy ipadet vagy telefont, és filmet nézetnek vele, hogy csendben legyen, nehogy véletlenül beszélgetni kelljen vele. Ezért külföldön vásárolt egy aranyos játékot (régen nálunk is kapható volt), ami egy tábla, tele apró lyukakkal, és a lyukak alatt golyó formájú mágnesekkel. Egy kis pálcika segítségével lehet rajzolni a táblára, és a mágnesek szépen elfoglalják helyüket a táblán. Ezt adja oda minden kisgyerekkel érkező családnak. Mondanom sem kell, rögtön megkaparintottam, és ki sem adtam a kezemből jó ideig. J

Azóta duplán a szívem csücske az Aranysárkány.

lejegyezte: Szemfény