Ámerika – az ételek
18:05Jó pár évvel ezelőtt volt egy angoltanárom, aki Amerikából érkezett és mesterségének címere – eredetileg - szakács volt. Sokat mesélt arról,...
18:05
Jó pár évvel ezelőtt volt egy angoltanárom, aki Amerikából érkezett és mesterségének címere – eredetileg - szakács volt. Sokat mesélt arról, hogy vannak igényes és egészséges étterem láncok a hazájában, ahol például sok a saláta és ízletesek az ételek. A kedvence a mexikói konyha volt. Kérte, higgyük el, a ”mekit”csak a kisgyerekes családok látogatják a játékok miatt. Egy nap – csak, hogy igazolja mesterségét – hozott nekünk saját készítésű amerikai almás pitét. Leesett az állam, olyan finom volt. A Dunkin’ Donuts fánkjai után arra voltam felkészülve, hogy kapok egy szirupos, csömörlésig édes masszát, ehelyett egy annyira eltalált, épp, hogy édes, fahéjas sütit tett elénk, amelyben semmi hiba nem volt. Még a mi magyar almás csodáink is édesebbek nála. Már ekkor gyanakodtam, hogy nem lehet az „amerikai” konyha olyan rossz.
Mert az „amerikai” konyha a nemzetek konyhája.
Minden itt letelepedett nemzet átörökítette ízeit az Új Világba. Talán a leglátványosabb bizonyítéka az volt ennek, mikor Washingtonban a Capitolium felé sétálva a parkot átszelő utak mentén ott sorakoztak egymás mellett sorra a különböző büfé kocsik. A hamburgertől kezdve a csípős csirke szárnyakon-, pizzákon- és görög konyhán keresztül az indiai konyháig. Itt-ott megtoldva egy-egy fagyis- és fánkos kocsival. Le sem lehet írni azt az illatorgiát, ami ott megcsapta az ember orrát. New Yorkban muszáj volt megkóstolnom egy hot dogot, pedig igazából nem rajongok érte. De ott a Central Park mellett enni kellett egyet, mint a filmeken, hogy teljes legyen a filmekben látott életérzés.
Minden itt letelepedett nemzet átörökítette ízeit az Új Világba. Talán a leglátványosabb bizonyítéka az volt ennek, mikor Washingtonban a Capitolium felé sétálva a parkot átszelő utak mentén ott sorakoztak egymás mellett sorra a különböző büfé kocsik. A hamburgertől kezdve a csípős csirke szárnyakon-, pizzákon- és görög konyhán keresztül az indiai konyháig. Itt-ott megtoldva egy-egy fagyis- és fánkos kocsival. Le sem lehet írni azt az illatorgiát, ami ott megcsapta az ember orrát. New Yorkban muszáj volt megkóstolnom egy hot dogot, pedig igazából nem rajongok érte. De ott a Central Park mellett enni kellett egyet, mint a filmeken, hogy teljes legyen a filmekben látott életérzés.
Volt egy étterem Baltimore-ban, amit kétszer is meglátogattunk. Első alkalommal az igazi amerikai hamburgert kóstoltuk meg. Érdekes módon úgy hozták ki, hogy félig-meddig nekünk kellett megpakolnunk a zsemlét, csak az ízletes, vastag húspogácsát tették bele előre. Kiderült, hogy aznap ajándék csirkeleves is jár a vendégeknek, választhattunk három féle változatból. Amit kihoztak, kicsit paradicsomos, zöldséges volt, finoman fűszerezve, telis-tele hússal. Hatalmas pohár víz, félig megpakolva jéggel, alapból járt minden vendégnek. Miután ezt megkaptuk, kérdezték csak meg, hogy kérünk-e mást is inni. Egy jeges-epres italt kóstoltunk meg, ami tejszínhabbal a tetején még desszertnek is beillett. Második alkalommal ugyanitt tengeri herkentyűket ettünk, mert Baltimore - kikötőváros lévén- élen jár ebben. Az egész országban itt készítik el a legtöbb féle módon a rákot. Emiatt Crabtown, Rákváros az egyik beceneve. A garnélarákok, amiket kissé csípősen, gombával és rizzsel körítve ettem, hatalmasak és ízletesek voltak.
Egyik délben egy Sajttorta Gyár nevezetű étteremben vettünk sajttorta szeleteket és a kikötőben a hajókat nézve ettük meg. Mindegyik nagyon ízletes volt, nem túl édes és laktató. A férjem egy nagyobb méretű csokisat választott. Most, életében először, majdnem kifogott rajta egy tortaszelet, ráadásul főétel gyanánt. A másik emlékezetes desszertet egy bevásárlóközpontban fogyasztottuk el, szintén dobozból. Fahéjas csiga volt, tejes-cukros masszával megbolondítva. Ez az én ízlésemnek már túl édes volt, de a tömény fahéj kárpótolt ezért. Úgy tűnik, szeretik a fahéjat, van fahéjas-csípős rágójuk is, a BigRed. Waffelt esznek még sokat, ami a gofri amerikai változata. Kicsit vékonyabb, kicsit sósabb és képesek vajat kenni rá, ami alapból sós, bármilyen kiszerelésben és változatban veszed. A mogyoróvajat is kipróbáltam, többször is azt kentem a reggeli pirítósomra. Kicsit szokatlan a mogyoró íz így, ebben a formában. Sokféle csokoládéjuknak az alapja a mogyoróvaj, nekem nem igazán ízlenek.
Vendéglátónk kétszer is főzött nekünk, míg ott voltunk. Az első alkalommal nagyobb társaság volt együtt, így olyan egytálételt készített, amiből mindenki ehetett. Mivel ő vegetáriánus, tett bele garnélarákot és halat is, de volt benne csirke és többféle zöldség. Mindez kissé paradicsomos csípős szószban, rizzsel és sajtos meleg szendviccsel tálalva. Az egyik vendég saját készítésű kalács-féle sütit hozott desszertnek. Az ezt követő kaliforniai fehér bor zamatos szőlő íze még magyar szemmel is fenséges volt. A második vacsorát csak nekünk főzte. Párolt csirkével és zöldségekkel töltött tortilla szeleteket sütött sajttal gazdagon megszórva, babos rizzsel. Számomra már az is meglepetés volt, hogy férfi létére főz, ráadásul itt, a gyorséttermek hazájában.
Itt nem azt írják ki az ételt csak elkészítő és nem ott elfogyasztó helyekre, hogy: Take away, (Vidd el!) mint Angliában vagy Írországban, hanem: Grab N Go. (Ragadd meg és menj!) Jó árak vannak, érthető, ha kevesen főznek otthon. Az autópályák mellett több helyen is voltak olyan pihenők, ahol öt- hatféle étterem is várta a vendégeket. A választék nagy volt, a kínai gyorsétteremtől kezdve a waffelesig. Ez utóbbiba (Waffle House) betértünk este 11 óra tájt. Non stop nyitva van, és reggel bonyolítja forgalmának nagy részét. Na itt aztán tényleg olyan volt, mint a filmekben! Pepita padló, csempe a falon, átadópult, piros műbőrrel bevont székek, és boxok az ablakok mellett kialakítva. A tojás rengeteg-féle változatát elfogyaszthatod itt a nap- és éj bármely szakában, de van többféle krumplis, steake-s étel, és persze waffel is többféle öntettel. Szokás az éttermekben, hogy minden asztalon van egy kosár, amit telepakolnak vajjal, dzsemmel, juhar sziruppal, hogy kedvedre gazdagítsd az eléd rakott kenyérkét vagy waffelt.
Fel voltunk készülve a nagyon kövér emberek látványára. Hát, semmi kirívót nem láttunk, már csak az utolsó napjaink egyikén kiáltott fel a férjem egy boltban: „Végre egy ember!” Az illető magas volt és a szélessége is jelentős. De mivel mi magyarok is vezetünk az elhízásban, azt kell, hogy mondjam, semmi szokatlant nem tapasztaltunk.
Van olyan üzletláncuk, ahol kizárólag nem génmanipulált, bio élelmiszert árulnak. Az ára magasabb a többi üzleténél, de sokan látogatják. Sok futó, kocogó embert is láttunk a parkokban és sétányokon. New Yorkban bicikliseket is. Próbálnak odafigyelni többen az egészségükre. Ahogy egyre kevesebben dohányoznak, a fiatalok szinte egyáltalán nem, úgy lehet, hogy egyre kevesebben zabálnak is majd. Szép jövőt Új Világ!
